Az asztráldémonok és az éroszdémonok a különösen gonosz halott emberekből tevődnek össze, akik kegyetlenségeik miatt még hosszú időre arra vannak kárhoztatva, hogy az asztrálsíkon maradjanak. Asztráldémonoknál gyakran olyan emberekről is szó van, akik tudatosan foglalkoznak a fekete mágiával.
Az asztráldémoni lények állandóan azzal foglalkoznak, hogy rezgési anyagukat a fizikai síkról pótolják. A nagyobb asztráldémonok egy mélyebb, sötétvörös árnyalatban rezegnek, amit az ember csak transzállapotban képes észre venni.

Az egyszarvú
Krisztus előtt 400 évvel írja a görög Ktésziász, hogy a hindusztáni királyságokban roppant fürge vadszamarak élnek, fehér a szőrük, bíborvörös a fejük, kék a szemük, a homlokukon pedig hegyes szarv van. Ez az Egyszarvú első ábrázolása, innen ered. Ezek után még kb 160 leírást találtak, amely egy ilyen állatot emleget, persze apróbb eltérések voltak a leírások között. E fantasztikus állatot legtöbbször fehér lovacskának ábrázolják, melynek kecskeszakálla van, hátsó lába antilop láb, a homlokán pedig egy hosszú tekervényes szarv díszlik. Az egyszarvú az eddigi ábrázolásokban mindig szelíd állatnak volt feltűntetve. Leonardo da Vinci az állat érzéki természetével elmagyarázza, hogy könnyen elejthető az egyszarvú. Ha egy ember a közelébe megy, az érzékiség elnyomja benne a vadságot, fejét az illető ölébe hajtja, és akkor elejthetik a vadászok.

Az elfek

Kisebb csínyekben is örömüket lelik. Angliában egyfajta kócos hajfürtöt neveztek elelf-lock-nak, mert az elfek művének tartották. Egy angolszász ördögűző formula nekik tulajdonította azt az álnok képességet, hogy messziről képesek parányi vasnyilakat lődözni, amelyek nyomtalanul átfúródnak a bőrön, s idegfájdalmat okoznak. A lidércnyomás német megfelelője alp, amelyet az etimológia az elfből származtat, mondván, hogy egy elterjedt középkori hiedelem szerint az elfek ránehezednek az alvók mellkasára, és ezzel vad álmokat keltenek.

Dévák
A keresztény egyház angyalai, melyeket a titkos tanokban Dévának neveznek, magasan fejlett lénységek, akik már nem tartoznak az asztrálsíkhoz. De mégis lehetnek olyanok, akik alacsonyabb rezgésűek, hogy ezáltal egy meghatározott célt és feladatot teljesíthessenek. Ezeket, a jelenéseket "kama-dévának" (az asztrálfény angyalának) nevezik.
A zürichi szellemi páholy könyve: "Amit tőlünk várnak" nagyon szép bevezetéssel szolgál az asztrálszféra angyalainak cselekedeteibe és módszereibe.

Lidércek
A lidércek szintén démoni jellemmel rendelkező asztrális lények, de akik a könnyedebb és a kevésbé veszélyes fajtájúak közé számítanak. Kifejezetten az alvó ember idegi éterenergiájával táplálkoznak és a solar-plexus és a gyökércsakra odjának az elszívásával próbálják az életerejüket pótolni. A lidércnyomás gyakori jelenség, és semmiképpen sem csak táplálkozási zavar az oka, itt többnyire az alvó kapcsolatfelvétele áll fenn az asztrálszféra lényeivel.

Természetszellemek
Jóllehet a fejlődési alapjuk a Földhöz kötődik, de ez csak átjáróként szükséges további evolúciójukhoz és semmiképpen sem magával az emberiséggel való kapcsolat lehetőségére.
A természeti szellemeket a következő csoportokra osztják:
1. Szalamander – Tűz elem,
2. Sellők és undinék – Víz elem,
3. Tündérek és elfek – Levegőelem,
4. Gnómok és koboldok – Föld elem
A négy elem lényei a legtöbb esetben elutasítóak az emberiséggel szemben. Egy tudatosan jó gondolatsugárzás minden dolgok előtt a földszellemeket vonzza, kik a fajtájukban az emberekkel még a legbarátságosabb szándékkal vannak. A tűz-, a levegő- és a vízszellemek viselkedését erősen befolyásolja környezetük beállítottsága.